7. fejezet

sok sok kihagyás után végre hoztam új részt :/ sorry srácok, igyekezni fogok! köszönöm, ha valaki még olvassa a történetet!

x H.B x

***

Mikor bátyám ordibálva beront hozzám, csak átfordulok másik oldalamra. Hagyjon már békén. Nem hagy. Tovább kiabál, amit egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Mi baja van már megint? Fejemre húzom a takarót, de mikor ez sem válik be, füleseimmel dugaszolom be füleimet. Istenem, csak hagy aludjak. Elindítom kedvenc számomat, majd visszacsukom szemeimet. Végre, egy kis nyugalom.

Nem élvezhetem sokáig, ugyan miért tehetném. A semmiből rám ömlő jéghideg víz egyből felébreszt, s én üvöltve vetem magam bátyámra, hogy kitekerhessem a nyakát. Mindketten a földre esünk, s rövid időn belül már azért megy a harc, hogy ki legyen fölül. Sikerül megkarmolnom arcát és nyakát, neki viszont csak egy összeszedett mozdulatba telik, hogy derekamra téve kezét durván lelökjön magáról. Hátammal nekiesek szekrényemnek, de nem zavar. Helyezkedek, s már készülök visszavetődni rá, hogy tovább bántsam, amikor a többi tag siet be a szobába és állnak közénk.

- Eressz! - kérem az engem lefogó fiú, s teste mellett kapálózni kezdek bátyám felé. Megérdemli. Meg akarom végre ütni, s tudom, hogy ezzel ő sincs másképp. Hol itt a baj? Szépen szétverjük egymást azt minden szép lesz.

- Majd ha lenyugodtál - mondja nekem a vöröske, mire felkapom rá tekintetem. Látom rajta, hogy nem esik jól neki így látni minket.

- Egyszer úgyis megtépem - hallom meg bátyám dünnyögését. Dühöm újult erővel lobban lángra, s kettő fiú kell, hogy le tudjanak fogni.

- Előbb rendezem át azt a cuki pofádat, te dög - vetem oda bátyámnak. Ő válaszul felpattan, s a maradék tagoknak kell visszatartani, hogy ne ronthasson nekem.

- A cuki pofi nem minden. Ezt tudnod kéne, hisz csak a testeddel keresed a pénzed! - vágja a fejemhez szinte üvöltve. Megdermedek. A fülem cseng, vagy tényleg ribancnak nevezett. A tulajdon bátyám. Kezeim ökölbe szorulnak.

- Yoseob! - csattan fel Gikwang, mintha kissé rémülten. - Azonnal vond vissza! - követeli tőle határozottan. Kiszabadítom magam a fiúk kezei közül, de ahelyett, hogy nekimennék testvéremnek, hátraarcot csinálva a fürdőszobába megyek. Az ajtó hangosan ér vissza helyére, én pedig elfordítom a kulcsot a zárban. Hátam az ajtólapnak vetve csúszok le a földre. Fáj, kimondhatatlanul fáj, amit Yoseob a fejemhez vágott. Tény, hogy a bulikról általában nem egyedül távozom, s egy kezemen már meg sem tudom számolni, hogy hány sráccal voltam már életemben, de soha, soha nem kerestem magammal a pénzemet. Ez hülyeség. Leginkább az fáj, hogy ilyet feltételez rólam. A tulajdon húgáról. Akármennyire is rossz a kapcsolatunk, ezt nem vártam volna.

Térdeim felhúzom magamhoz, s szorosan átkarolom őket. Szemeimet könnyek szúrják, de nem hagyom őket lefolyni. Annyi mindent kaptam már életemben, miért fáj ennyire egy téves vélemény? Ráadásul pont tőle, aki le se szar engem és semmibe vesz? Csak pár pillanatomba telik rájönni... Mert én tudom, milyen volt kicsiként és szerető bátyóként.

"Miután leestem a fáról, nagyon sírtam. Lábam tiszta horzsolás lett, s kezemet is furcsán fájt. Feltűnt azonban, hogy nem a kemény földre érkeztem. Keménynek ez is kemény volt, de kevésbé. Yoseob lábaira sikerült ugyanis esnem. Hallottam, ahogy a fiú is fájlalja mindenét, gondolom ugrania kellett, hogy ne a földre essek.

- Jól vagy? - kérdezem két szipogás között, s nagy szemeket meresztettem rá. A világért se akartam neki fájdalmat okozni! csak megcsúsztam az ágon.

- Ugyan már - borzolta össze nevetve hajam. - Tudod, miért a nagytesók születnek előbb? - kérdezte nagyfiús komolysággal, de aranyos kis koboldarcán minden volt, csak nem komoly. Megráztam fejem, miközben hagytam, hogy ölbe kapva felsegítsen a földről. - Hát azért, hogy megvédhessék az olyan kistesókat, mint te! - Vidáman pöckölte meg homlokomat majd kapott nyakába, hogy aztán berohanjon velem a házba."

Emlékszem, torkom szakadtából nevettem, s szorosan öleltem fejét, hogy le ne essek. Megremegek, s nem tudom tovább visszatartani könnyeimet. Fájdalmamtól súlyos könnycseppek gördülnek végig arcomon, s esnek kézfejemre. Térdeimre hajtom fejem, s csendben zokogni kezdek.