Mi jöhet még? - tettem fel magamban a kérdést, miközben elfordítottam fejem a fiúktól.
- Haeni, ők a BEAST. Srácok, ez a húgom - mutatott be minket egymásnak bátyám, kicsit sem kedvesen.
- Segítek felvinni a csomagokat! - mondja egy barna hajú fiú, aki a leader lesz. Vagyis... - Yoon Doo Joon - mutatkozott be, gondolom észrevette, hogy elgondolkodtam. Egyszerűen csak bólintok. Ő elmegy mellettem, hogy segíthessen testvéremnek.
- Melyik lesz a szobám? - kérdezem az ajtóban toporgó fiúktól.
- Megmutatjuk! - vágja rá Gikwang, a vöröske pedig bólogat. Nem jut eszembe a neve. Mindegy is. Úgy döntök, inkább nem mondom azt, hogy arra várok, hanem szépen csendben követem őket. A nappaliban egy kicsit borzas, barna hajú fiú nézte a tv-t, de látszott rajta, hogy mindjárt elalszik. A két fiú társaságában felmentem az emeletre, majd jobbra a harmadik ajtó. Ez lesz a szobám. Remek. Lehuppanok új ágyamra, majd hanyatt dőlök. A vöröskéék mintha várakozón néznének rám, de nem foglalkozok velük. Táskámból előkeresek egy epres nyalókát, majd kibontva számba teszem. Gikwang már éppen megszólalna, amikor belép a szobába a két táskahordó egyén, és miután lepakolnak, Yoseob kiküld mindenkit. A fiú asztalomhoz sétál és felvesz róla egy lapot.
- Ez a menetrend a hónapra. Meg itt vannak a szabályaink is. Tartsd be őket - mondja és leteszi hasamra a papírt.
- Nem érdekel, hogy mit fogtok csinálni. A szabályok úgy szintén - söpröm le a papírt a földre. Bátyámnak ökölbe szorulnak kezei, s látom, hogy szájába kell harapnia, hogy ne szóljon vissza. Lehajol a lapért, majd az asztalra csapva kivonul. Visszadugom fülembe a fülhallgatót, majd kezeimet a fejem alá téve becsukom szemeim. Kész pokol lesz ez a nyár, már most érzem.
A nap maradék részét szobámban töltöm, kedvenc elfoglaltságommal, a zenehallgatással. Néha felállok egy kicsit sétálgatni és rágyújtani, de végül mindig visszafekszem az ágyra. Egész kényelmes, bár nekem egy kicsit túl puha. Mondjuk, az is tény, hogy megszoktam, hogy matracon aludjak, hisz a házibulikban nem mindig szokott mindenkinek rendes ágy jutni.
Este kilenc körül már megunom a zenehallgatást, s rövidnadrágomat átvéve egy melegítőre lesétálok. A fiú valami filmet néznek, de nem ismerem fel. Annyira nem is érdekel, hogy megkérdezzem. Átsétálva a tv mögött bemegyek a konyhába.
- Szolgáld ki magad - tudatja velem kicsit gunyorosan bátyám, mire felemelve kezem intek neki. A hűtőben találok narancslevet és némi virslit, a konyhaszekrényben pedig toast kenyeret. Keresek még egy poharat, majd leülök az asztalhoz, szándékosan háttala fiúknak. Egyszerűen nincs kedvem hozzájuk. Komótosan megvacsorázok, majd visszatérek szobámba. Külön bejáratú fürdőszobámban gyorsan lezuhanyozok, majd rövidnacit és trikót húzva bebújok az ágyba. A füles ismét bekerül fülembe, de csak az egyik. Beállítom, hogy egy óra múlva kapcsolja ki a zenét, majd a párnára hajtom fejem. Katasztrófa volt ez a mai nap. Remélem, hogy mikor holnap felébredek, kiderül, hogy csak rém álmodtam ezt az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése