3. fejezet

Arra ébredek, hogy valaki rázogatja vállamat. Morogva ütöm el kezét, de pár pillanattal később folytatja. Befordulok a fal felé, remélve, hogy végre békén hagy. Aludni akarok.

- Ha nem akarsz egy vödör hideg vízre ébredni, akkor kelj fel magadtól! - fogom fel bátyám szavait. Hátamra fordulok és szúrósan nézek rá.

- Mi a fenéért keltettél fel? - kérdezem mogorván.

- Egy óra múlva a kiadóban kell lennünk, addigra kapd össze magad - mondja, s elindul kifelé.

- Hagyjatok itthon - ajánlom, mögöttes tartalomként néhány káromkodással megtűzve és magamra húzva a takarót befordulok a fal felé. Még hogy kiadó menni. Megy a fene. Szarrá unnám a fejemet, itt legalább nem annyira.

- Nem bízok benned, hogy egyedül hagyjalak - mondja komoran, majd kisétál. Jogos, ott a pont. De attól még hagyjon békén.

Nagyjából tíz perc múlva már belenyugszom, hogy Yoseob komolyan gondolta, hogy velük kell mennem. Kikelek az ágyból, hogy levonszolhassam magam a konyhába. A fiú már indulásra készen reggeliznek az asztalnál.

- Jó reggelt. Jól aludtál? - kérdezi Doojoon. Elhúzom szám, majd a hűtőhöz lépek.

- Nem - adok tömör választ. Kiveszem a tejes dobozt, majd töltök magamnak egy pohárba. Gyorsan megiszom, majd már megyek is vissza. Figyelmemet azonban nem kerüli el, hogy nem egy fiú követi mozgásomat.

- Haeni! - szól rám bátyám, mire csak intek, hogy hagyjon békén. - Ha velem nem is, legalább a többiekkel ne legyél bunkó! - csattant fel, mire megtorpantam. Szinte szikrák kezdtek el pattogni közöttünk, miközben lassan megfordulva szemébe néztem. Fejemben egymást követték a kedvesebbnél kedvesebb gondolatok. Utálom ezta  helyzetet és akkor még jópofizzak is? Nem vagyok kétszínű! Nyilván a többi srác is tudja, hogy nem jókedvemben vagyok itt, minek erőltessem magam előttük? Az lesz a legjobb, hogyha ők is csak békén hagynak. Nekik is és nekem is.

Végül beérem annyival, hogy ökölbe szorított kézzel felciccentek, majd dühös léptekkel folytatom utam szobámba. Ott aztán levetem magam az ágyra és kedvenc elfoglaltságomat kezdem el űzni. Zenehallgatás. Mégis, alig hat számot tudok végighallgatni, mikor kivágódik szobám ajtaja. Felemelem fejem, s közönyösen nézek bátyámra. Arca kissé piros elfojtott mérgétől, de mielőtt akármit is mondhatna, Doojoon siet be a szobába és rángatja ki. Ajtóm azonban nem csukódik be, a vöröske dugja be fejét. Int, hogy mondana valamit, mire kelletlenül veszem ki az egyik fülest.

- Öt perc múlva indulnánk, kérlek, készülj el addigra. Nem lenne jó, ha késnénk, tudod, próbálnunk kell a fellépésekre. Szóval légy szíves igyekezz! - mondja el sietve, majd becsukja ajtómat. Felvont szemöldökkel nézem helyét. Yoseob példát vehetne róla. Így is lehet közölni valamit. Bár tény, hogy akkor se hallgatnék rá jobban. Sóhajtva kelek fel és öltözök át. Rövidnadrágot és egy trikót húzok. Táskámba elteszem laptopomat, töltőjét, fülhallgatóimat, néhány nyalókát, majd végül egy doboz cigit is. Még magamra kapom cipőimet, majd lemegyek. Az előszobában már csak Dongwoon van, aki a jelek szerint csak rám várt. Elsétálva mellette kimegyek az udvarra.

- Basszus, heten már nem férünk el a kocsiban! - csap homlokára a leader. Remek, ezek szerint itt maradhatok?

- Mindenképp jönnie kell - rázza meg fejét Yoseob.

- Miért is? - kérdezem felcsattanva. Mielőtt bátyám válaszolhatna, a vöröske szólal meg.

- Bevihetem motoron!

- Megbeszéltük! - jelenti ki a vezető. - Hyunseung beviszi motoron, így megfelel? - fordul bátyámhoz. Ő csak vonakodva bólint egyet.

- Vigyázz magadra és lökd le, ha hisztizik - mondja a vöröskének, mire kecsesen bemutatok neki. A fiúk gyorsan berángatják a kocsiba, mielőtt egymásnak eshetnénk, engem pedig Hyunseung húz el karomnál fogva motorjához.

- Ülj fel - mondja, miközben kezembe nyom egy bukósisakot. Elhúzva számat adom vissza neki, majd felszállok a motorra. A fiú felváltva néz rám és a bukósisakra. Értem én, fel kéne vennem. Kár, hogy utálom. A fiú végül dünnyög valami olyasmit, hogy Yoseob megfogja őt ölni, majd felszáll elém.  Táskámból előveszem mindig nálam levő napszemüvegemet és orromra biggyesztem. A fiú beindítja a motor, én pedig lazán átkarolom derekát, mikor elindulunk. Fene se akar leesni.